Mosonyi György versei

Félsötét István nap


Egy idő óta félsötétben vagyunk.
A Föld tengelye más szögben áll.
Ezt sínyli meg a Világ?!
A pénz-uralomnak semmi köze
a háborúkhoz, de áll a börze!
Hogy el van adva a Világ?!
Szegény franciák forradalma;
Már akkor úr volt rajtunk a tőke.
Egyre arcátlanabb és nem tudjuk,
hogy lehet szabadulni tőle!
’29-től még nem láttuk,
Hogy harácsolni fognak a bankok.
Most perelni fognak az Állammal is.
Nem csak én kongatok vészharangot.
Minden sejtünket pénzféreg rág.
Hitelből élünk; már ez a világ!
A hencegők szerint, IMF hitel megszűnt nálunk,
Pedig mára már eladósodottá váltunk,
A túlköltekezést mindannyian látjuk.
Mit higgyen az egyszerű ember?
Kis rezsicsökkentés, óriási terhek.
Hogy válasszon, ha folyton csalódik?!
Éjjel álmában hánykolódik.

Arany írta: fősodorban vagyunk.
Pedig vérmezőkre trappoltattak minket!
Több millió halt bele!
Azóta elvittek minden fellelhető kincset!
Csak a hitünk maradt; ha volt.
Felkelhet Napunk, bár ez még csak a Hold;
Több hittel, nagyobb műveltséggel,
Igaz demokráciával, megértőbb emberséggel!


TAHI, 2014. augusztus 20.


Mosonyi György