Mi az ami kell?!
Semmit se tudunk. Csak vagyunk.
Továbbra is csak alamizsnát kapunk.
Ami volt, abból is elvesznek;
Nyugdíjakat későbbre tesznek.
A törvényeket olyanok hozzák,
Kik „törvényesen” csapolják a közös kasszát.
ÚRISTENÜNK! Miket vétkeztünk?!
Nem adnak, de mindenből elvesztünk.
Ha visszaadnák a 13. havit,
Lehetne, aki megtakarít;
Sírjába úgyse viheti le.
Rászorult gyermeke fogyaszthatja el!!!
Én mindíg, mindenhol politizálok.
Legutóbb több komoly panaszt is találok.
És óriás győzelme jött be a Pártnak,
Valamint öndícsérő, jó szónok fiának.
Óriás balfogás, adósság a Paks.
A csatlós századokból feldörgött a taps!
Tömegszorgalom éltette Őt;
Az európai pálmát vivőt!
Egyszer kellene egy egyszerű ember,
Csak a becsület és a közérdek zengjen.
Nem kell félóránként öndícséret!
Nem kell, hogy győzelme a kék égig érjen!
Az kell, hogy ne a pénz mércéje éljen!
Az kell, hogy első legyen a közérdek;
Az kell, hogy ne tucatnyi szövetségben éljünk;
Az kell, hogy magyarként mindnyájan megéljünk!
Tahi, 2014. június 1.
Mosonyi György
