Mosonyi György versei

Én csak magyar költő vagyok


Sorsom ilyen. Magyar.
Jogos a kritika. Nagy ember írta.
Ám segíteni senki se tud, vagy nem akar.
Hatalmak és pénz súlya alatt.
Ki békét akar, mer, kockáztat,
Ki tudja; tán, tán végzetet kavar.
Az ENSZ New Yorkban tehetetlen;
Itt az új fegyverek hada.
Ki adott engedélyt? Tán az ördög maga!
Nincs Varsói Szerződés, de hatalom az van.
Nincs erkölcs, nincs jog külön demokráciára.
De másik „demokráciára”  sok évszázados vér tapad.
Mindenki tud a maihoz példákat tapasztani.
Tudják, hogy mely politikus képét kéne felakasztani.
Nem tudják, békét hogy kell fakasztani.
Itt 1956-ot sikítottak el;
Holtakat nem támasztva fel.
Ott csak pénzt halmoznak, „értéket”, fegyvert,
Ott halálbüntetést emlegetnek.
Amott menekülteket tengerbe visszavetnek.
Őszinte szívvel kevés helyen segítenek.
Senki se tudja, hogyan lesz Kínával.
Az ember, csak Istenhez fordulhat kínjában.
Tehetetlen a rengeteg Isten!?
De gúnyrajzzal gyalázni senkinek joga nincsen!!!
Mindent a gyarló embernek kell megoldani.
Hogyan?! Csak költői fantázia képes megmondani.
HA ENGEDIK!

Tahi, 2015. május 17.


Mosonyi György