Mosonyi György versei

Az ígérgetés földje


Orbánnak még áll a zászló;
Töröknek is állt 150 évig,
Habsburgnak 400 évig és megszünte után is dicsérik.
Feledik a 10millió hősi holtat,
A semmiért mély, hiába sírokat;
Fejkendős gyászoló asszonyokat, családokat.
A "Megállj, megállj kutya szerbia!
Nem lesz tiéd hercegovina!"
A "Mindent megfontoltam,
Mindent megondoltam"
Királyt, kinek fejére rakták a "Szent koronát"
Az utódoknak még mindíg gazsulálnak;
Képesek és majd megint koronáznak?!
Hol van Petőfi, Nagy Imre hagyatéka?!
A függetlenség hány csoport martaléka?!
Majd Európában sokban elsők leszünk;
A Bazilikában bárkit eltemetünk!?
Hol az egyházi kontroll?
Itt is a "király" a vallás feje?!
Van, hol a helyettesének
Más vallású a helyettese.
Nem elég, hogy kedvence képe
Stadionja éke!?
Félsötét és kuszált az idő;
Ez a jövő?!
Az egyenlőbbség itt nyugszik valahol.
A vesztes mindíg veszít valamikor.
A tőke már úr volt, mikor feltalálták;
A tisztesség, a becsület azóta sántikál.
Agitáljatok! Győzködjétek a népet!
Ígérhettek minden jót és szépet.
Ez a Föld nem nekünk lett az Ígéret földje.
Vagy szegények leszünk mind egy szálig,
Vagy egy ígéret, egykor valóra válik.
És akkor a szegényebbnek lobog majd a zászló;
Lehetne ez is a zárszó;
De akik tatárt, törököt, habsburgot ennyi ideig elbírtak,
Azok akkor majd valóban győztes történelmet írnak!

TAHI, 2014. szeptember 10.


Mosonyi György