A kutyaól
Kidobtak egy kicsi kutyát, - befogadtam én.
Nem halt éhen, boldogan él, a kis kutya-legény.
Kérdezni már ilyesmit én alig - hogy merek,
Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?!
Télre ólat kapott Kutyus, tágas, tágas, deszka házat,
Kátránypapír borítással, amit eső át nem áztat.
Kicsi kutyák, meg nagy kutyák, kérdezni nem merek,
Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?!
Nem ment 2 hónapig se' be, kutyácskánk az ólba.
Lépcső tetőn várt gazdira, esőben és hóban.
Kicsi kutyák, meg nagy kutyák, kérdezni nem merek,
Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?!
Egyszer aztán éjfél - tájon döngött az ól-lak,
Kinéztünk és két fej, két nyelv látszott, kilógva,
Kicsi kutyák, meg nagy kutyák, kérdezni nem merek,
Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?!
Asszony pajtás jött az ólba, kiskutya - fajtából,
Ólban maradt a kutyánk is, -Ő- nem volt deszkából.
Beengedte, hancúroztak, rengett az ól, reszketett,
Jók a kutyák, jók a kutyák. Jók az emberek?!
Mosonyi György
A kutyaól
2015.07.08. 13:22 Mosonyi György
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mosonyigyorgyversei.blog.hu/api/trackback/id/tr967610060
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
