Szólj hozzá!
A nép csak egy kicsi többletet kér
Abból, mit a győző többszörösre igért.
A nyugdíjas tizenharmadikat remél,
Hiszen megy a szekér!?
Szóban jobban, hatékonyabban, szónokiasan.
Fényképünk van már több is,
De szívünkben, lelkünkben ott a tövis.
A haver, a focis többet ér,
Amikor megjön a bér.
A beteg, a leszázalékolt
Hiszékenységéért meglakolt.
Bíróság előtt, ügyészségen jog nincs.
Se tisztesség, csak elenyészve.
Egy mai miniszter embere volt
az Ötvenhatos, a besúgó, a leszázalékolt.
A beteg 29 000-ből „él”, nincs túl az éhhalálon,
A besúgó évek óta szabadságon.
Sokan mondják: boros, mint a csap,
De nem olyan jó, mint Csokonai Vitézzel a pap.
Sértetlenségét mindíg megleli,
A hivatal szárnya alá veszi.
A jegyzőről külön verset írtam,
De változásra évekig nem bírtam.
Bár a Nagy Házban is olvasták a verset,
Az élet megy tovább,
A szú meg tovább perceg.
Ekkora bürokráciára nem emlékezem,
Bár rég megettem az átlag kenyerem.
A szónok győz, a harsonák zengenek;
Elégedetlenek sokan az emberek.
Paks miatt is, a választókat meg se kérdezik;
A Nagy Ház teszi, ahogy a karmester int.
A rendszerváltásról „írt Benedek Elek”
Ha mindíg győztetek is; én figyelmeztettelek!!!
Tahi, 2014. július 4.
Mosonyi György
