Mosonyi György versei

Fekete zászlók...
/2004. december 5./


Fekete zászlók, - lobogjatok!
Csak kokárdákra van jogotok.
Nem védted testvéredet, - e földet,
Nem szolgáltad a Piros-fehér-zöldet.

A határon túl is vissza - izen:
Milyen nemzet vagy?! Csak ilyen!
Kárpátok hegyei zengjetek!
Oda - és vissza - feleljetek!

Lélekben Veletek vagyunk!
El nem hagyunk! El nem hagyunk!
Nem Trianon a legnagyobb csapás.
Az Átkos - múlt még a Ráadás!

Átkos-utódok! Ünnepeljetek!
Megosztottátok a NEMZETET!
A Nemzet, - mint szikla porlik el -
A NEM győzött; megosztott - nemzeten!

"A sírt, hol nemzet süllyed el"
Borítsa sötét bársony lepel!
Fekete zászlók lobogjatok!
Magyarul érzők zokogjatok!

Ilyenek vagyunk!
Most, - így halunk!

Csak átkosok nem mérik fel:
Az egységet, a jövőt, - az éri el,
Ki fel nem adja múltját, Nemzetét,
Családját, hitét, - Istenét!

- Mikor ránk dobtátok az utolsó földet,
Újra kibontjuk a Piros-fehér-zöldet!
Szabad egységben másnak maradni,
MAGYARKÉNT élni, MAGYARKÉNT meghalni!


Mosonyi György

------------------------------------------------

December 5. után


Tulajdonképpen meg se mozdult
A Nagy Magyar Társadalom!
Ezen a szomorú Gyásznapon.
Amikor a kormány NEM-el felelt
Az elszakított Magyarokra,
A körbe húzott határokra.
Állampolgárság? Nem jár Nektek!
Csupán JAJ! jár a legyőzötteknek!
Nem jár vigasz, se honfi kéz!
Csak alamizsna. Ennyi az egész!
Nem jár bátorító szó se már.
Mert távolabb húzódik a határ.
Az se jár, amit odaát adnak;
Semmi se jár a túlsó Magyarnak!
Önállóság?! Önálló élet?!
Nem jár, hiszen szórványban éltek!
Ha tömbben Vagytok, se járhat Néktek,
Mert többen élnek, körül a népek.
Nem jár Néktek se vigasz, se szó!
Magyarságtok, csak eltűrni való!
Csak dolgozz, ha tudsz! Ne keseregj!
Ha gyerek vagy, majd felcseperedsz!
Ha öreg, akkor a föld alatt,
Megtalálhatod Magyar - Magad!
Ott, kézfogásra, majd összejövünk,
Innen és Túl, lehet majd Nemzetünk!

TAHI, 2004. december


Kiegészítés: 2010. december 5.

Ez volt eddig, de hajnalfény villan.
Az elkeseredés, lassan elillan.
Lehet; lehet még nemzetünk,
Ha közösen mindent megteszünk!


Mosonyi György

---------------------------------------------

2004. december 5. üzenetei


Az elcsatolt magyarok kaptak NEM választ:
Rosszul választottad meg Hazádat!
Árpád; Szent István; nem a Tied!
Csaba királyfihoz nem húzhat a szíved!
A Székely nép, hiába maradt egy tömbben.
Erősebb a hazug; Őszödben!
Sorsod ápolója ma már:
a Nyugat, a Kelet, a Szláv, a Román.
Hacsak az Unió nem figyel Reád,
Ki itt élsz a Kárpátok hajlatán.
Maradhatsz magyar? A fenyves zenél,
a Kárpátok ezer, gyönyörű erdején?
Áll a vár. Az ősi sziklavár.
Ha áll is a Trianon határ!
Még bujdokolhatsz a szülőföldeden,
még kitúrhat távoli idegen.
Talán hiába nyújtod jobb kezed,
hogy maradjon földeden helyed.

Ha nem hagyod el Magad,
ha érzésed megmarad,
a sorsod jobbra néz,
a sok magyar hős vitéz,
nem hiába ontott annyi vért.
A Világ is úgy halad,
ha akarsz, magyar maradsz.
Ha újra szól a jel,
Anyaország úgy üzen:
Lélekben egyek leszünk,
így él meg Nemzetünk,
segít az Istenünk!

Mert szavunk, Himnuszunk, Szózatunk,
nem mindenhol Tied!
Csak gazdádhoz húzhat a szíved!
De a folyóink zúgnak, halak, madarak súgnak;
Harangok, arany-róna, harsogják a koalíciónak:
Azok számára jön el az óra,
Kik jobban ügyelnek a határon túli magyar szóra!

Ezért száll a szirom, hajló tenger virág:
Hajrá magyarok! Hajrá Magyarország!!!

Tahi, 2007. november 26.


Mosonyi György