Mosonyi György versei

Mi az ami kell?!

Semmit se tudunk. Csak vagyunk.

Továbbra is csak alamizsnát kapunk.

Ami volt, abból is elvesznek;

Nyugdíjakat későbbre tesznek.

A törvényeket olyanok hozzák,

Kik „törvényesen” csapolják a közös kasszát.

ÚRISTENÜNK! Miket vétkeztünk?!

Nem adnak, de mindenből elvesztünk.

Ha visszaadnák a 13. havit,

Lehetne, aki megtakarít;

Sírjába úgyse viheti le.

Rászorult gyermeke fogyaszthatja el!!!

Én mindíg, mindenhol politizálok.

Legutóbb több komoly panaszt is találok.

És óriás győzelme jött be a Pártnak,

Valamint öndícsérő, jó szónok fiának.

Óriás balfogás, adósság a Paks.

A csatlós századokból feldörgött a taps!

Tömegszorgalom éltette Őt;

Az európai pálmát vivőt!

Egyszer kellene egy egyszerű ember,

Csak a becsület és a közérdek zengjen.

Nem kell félóránként öndícséret!

Nem kell, hogy győzelme a kék égig érjen!

Az kell, hogy ne a pénz mércéje éljen!

Az kell, hogy első legyen a közérdek;

Az kell, hogy ne tucatnyi szövetségben éljünk;

Az kell, hogy magyarként mindnyájan megéljünk!

Tahi, 2014. június 1.

Mosonyi György

Dal 1956-ról

Akik megértük 1956-ot, az MINDEN.

Hősi vér, az ellenállásnál nagyobb nincsen.

A kiszolgálók, a vérből élők megúszták;

A csatlósságot saját javukra fordították.

Az utódok, árulók kenyerét ették,

A közvagyont saját bankjukba tették.

Akik az árulókkal cimboráltak,

A dícsért népüknek fordítottak hátat.

Híveiket az erdő szélen hagyták;

Prédaként az utódok marcangolják.

Ha nem megy szépszerével,

Megy majd a nép furfangos eszével!

A függetlenség nem lehet örök préda.

A zsákmányoló, nem a Hősök ivadéka;;

A zsákmányoló a nagytőke hordaléka!!!

Nem az Istenek útját járja

Mellettük bárki lehet árva.

1956 az igaz Hősök tette!

Ki ölte Őket, saját hasznáért tette.

Előre hát 1956 hívei!

Meghódítani a fiatalok szíveit!

Isten bólogat a messzi tájról,

Álmodik egy IGAZ VILÁGRÓL!

Tahi, 2014. május 28.

Mosonyi György

Régi dal

Elhagyott kis zug-utcában

Nyikorog egy tragacs,

Tolja egy inas.

A tragacsot meg kéne kenni,

Az inasnak haza kéne menni

Szépet álmodni.

A hold felhőkkel osztozik az égen;

Emlékezem. Így volt régen.

Cserkész is voltam,

Ha nem a talicskát toltam.

Szegényeknek tüzelőt vittem,

Többre pénzük nincsen.

Borravalót kaptam,

20 fillért; érts abban.

De nem fogadtam el,

Mert nem volt még meg

Az aznapi jótettem.

Az Asszony szeméből könny csordult.

Vele ilyen még elő nem fordult.

A cserkészet napi parancsa,

A becsületes mind megtartja.

Munka, becsület.

Becsüljünk minden jótettet!

Isten megáldja lépteit,

Ki másokon segít!

Tahi, 2014. május 23.

Mosnyi György

Szavazás előtt

Ijesztő jelek az égen, a földön,

Az emberekben, és a kis göröngyön.

Szerezni, lopni közösből, adóból,

Bérből, padlóra küldött erejű országból.

Ha megint gazdagot választasz Hazám,

Akkor csapod be magad igazán!

Bent lenni minden szervezetben,

Amely önmaga érdekében megvezetne.

Ha kis ország hatalomra éhes,

A reális politikája is kétes.

Ki önmagát nem képes szerényen kezelni,

Mások gondjait se képes követni.

’48, ’56, az zászlóz, ünnepel,

Ki tönkretett. Bíztat, gondjaid üssed el!

Ki nem tudja mi az, szegénynek lenni,

Tanítna mégis örülni, ünnepelni.

Kinél kategóriák vannak a népben.

A beteg, az öreg nem jutna eszébe!

Ő megtanult gyönyörű beszédet mondani,

És a nagy gondokat meg nem oldani.

Kegyeltjeinek minden, mindenre futja;

A szgények életére, csak a nyomor jutna.

Most egy pillanatra hozzá szólhatsz!

Sorsodba egy jelet beleróhatsz.

Belenyugszol, vagy odamész, megpróbálod!?

Menj! Szavazz! Gondolkodj! Magadnak csinálod!

TAHI, 2014. március 20.

Mosonyi György

SZOMORÚ TŰNŐDÉS

/Trilógia I. rész/

Akik beengedték, kiszolgálták

a szovjetet, azokat megvetem.

Az idő nem változtat elvemen.

De a ma hatalma is ingatag.

Az önzés, az elvtelenség, egy kirakat.

A másik kirakat a nemzet

Szép és jó, amit ez kitermelt;

De a becsületes-szegény a jogtalan vesztes.

Bár a rezsicsökkentés népszerűséget termel.

Önhibámon kívül születtem.

2013-ban majdnem regisztrálnom kellett,

hogy élhessek szavazati jogommal.

89. évemben majdnem, leszázalékolt Feleségem

is számításba jött, hogy kiássa a sírgödröm!?

Havi jövedelme 90 Ft-tal 29 000 fölött!

A Belügyhöz tartozunk hárman.

Volt besúgó, én és a Rozálka.

2 000 versem az interneten.

Két Pápa is kiállt versem mellett.

Egy Szent és Ki a szegényeknek többet kíván.

„AZ én hazám” –at, az USA-ban szavalták;

„A százszor odavágni” –t Kanadában

az Ötvenhatosok honlapjukra rakták!

Felvidék, Erdély, lobogtak szavaim;

Aradon, a Vértanúk Szentté lett hamvain.

Ítélőtábla ítélete szerint,

rendőri munkám nyomán magamnak adtam

írásbeli dicséretet, 64 éve, bár

kultúrális munkásokról és kultúrális munkáról

szól a „dal”!

Ezt azonnal bepanaszoltam a

felső bírói vezetésnél írásban!

30 napon túli! Így szólott a végzés!

4 év után!!! Ez is ’56-os kivégzés!

Az ügyben polgári perem is folytatódik;

A vége bizonytalannak látszik.

A jegyző évek után 97 000 Ft-ot követel.

Nem teljesült, hát bűncselekményt követ el.

Drótkerítésem betontámfalra cserélte a szomszéd,

tudtom nélkül, 25 év után, feketén.

Az okozott kárt nem hozta helyre.

Szerinte megérte!

Ezek, csak perek.

A stílusom teljesen szabad.

Semmi szabályt nem ismerek el,

csak saját tükröm villan fel!

Tahi, 2014. május 4.

Szép az élet!

Nincs menekvés

se a szárazföldön,

se a levegőben,

sem a tengereken.

A féreg had,

mely hatalmakká dagadt,

úr a mindeneken!

Ki nem akar

gazdaggá lenni?

A pénz fog minket

boldoggá tenni!

Mi az, hogy vallás?

Mi az, hogy Isten?

A hitünkön kívül

semmi sincsen!

Nincs mukaidő,

nincs bejelentés,

nyugdíj se lehet,

de jő az öregség!

Marad a drog,

a csűr-csavar.

A pénzféreg

mindent felkavar!

Követhetetlen,

mint a remény.

A zöld levél,

mint az álom.

Túl életeken,

túl a halálon.

Városok egymás alatt;

Szakértők, már látják a falat,

hol volt gazdag és szegény.

Kemény vitéz,

harcos legény.

Álomszép üde álom;

Virág és napfény

díszlik a leányon.

De jő a gyilok,

a hadsereg.

Harc folyik,

a föld is megremeg.

Minden megy

régóta magától.

A különbség,

csak a technikából;

Ki gyilkol hatásosabban,

az győz a harcban.

Válságok jönnek, mennek.

Háború, ha nincs,

akkor a tömegek

éhen vesznek.

Vagyon öröklődik

és világszerte nő.

Okosok szerint,

szép a jövő!

Peking: jó levegő.

Csatlós, kinek nincs

nemzete, se hazája,

de van fizető gazdája!

USA: drónok hada!

Mi vagyunk az Egünk

Legszentebb csillaga!

TAHI, 2014. április 30.

Mosonyi György

Ima Ukrajnáért

Urunk! Add, hogy béke-reményünk
szörnyű valóságba ne forduljon!
Ne a terror, a hatalmasság
győzzön Kievben és a Világon!
Az oroszokat rég ketrecbe zárták,
a „demokrácia” nagyhatalmai;
Kiknek hatalma a roppant pénzekből áll,
melynek férge minden emberben lakik.
A jó embereken sohse lesz úrrá,
de a harácsolók fő aduja ez!
De Krisztusunk és Kafarnau óta,
a TANÍTÁS széles körben ébredez.
Ez nem ’56., hol a jóindulat
a nagy többségben békésen megélt.
Ez a fegyveresek agresszív fellépése,
mely támogatással zavartalan él!
Nem általános, amit most leírtam.
Akit nem illet, bűnömért bocsásson!
De a pillanat nékem ezt mutatta;
arra törekszem, hogy szemem jól lásson!
A jobb létért nem hordhatunk fegyvert.
A legjobb fegyver, már a BÉKEHARC!
A követelés sohase azonnali;
türelmet is mutasson minden arc!
A tüntetők egy része EU-t követelne.
Nem látják, az EU-s szegénynek elege van benne!!!

Semmi önkényt ne engedj meg Uram!
Földi létünk annyira rövid;
Soknak, még tapasztalatra se futja,
máris rácsap a halál, a kín.

Az embereknek emberül kell élni.
Szabad fohászkodni, a jobbat remélni.
Tüzek nélküli követeléstől nem félni.

Tahi, 2014. február 22.


Mosonyi György

Hamarosan versek bunyóra és fuvolára...